Tehát az olimpia üdvös dolog.
Ugyanakkor egy erkölcsi lény nem teheti meg, hogynem veszi számba tetteinek összes (nem csak kedvező) következményeit.
Az olimpiára fordított figyelem és anyagi javak fordíthatóak másra. A kérdés ezért az, a lehető legjobban sáfárkodunk-e ezekkel a javakkal és figyelemmel, ha az olimpia rendezésére szánjuk. Nem.
Tehát a 2024. évi magyarországi olimpia rendezése ellen felemelt szó nem az olimpia gondolata, gyakorlata ellen érvel, hanem a hatékonyság mellett, a saját értékeinket tükröző sorrend mellett: a szegénység enyhítése, a magyar egészségügy rendbetétele, a magas kultúra támogatása, az infrastruktúra kiépítése a Budapesttől távoli vidékeken követelőb szükség, mint az olimpia megrendezése.
Aki magyarországi olimpiát akar jelen körülményeink között, elvonva ezzel a pénzt a fontosabb céloktól az e célok jelentőségét tagadja, azt vonja kétségbe, hogy a szegények, a betegek, a perifériára szorultak többet érdemelnek. Az szívtelen, könyörtelen, nem keresztény, nem hazafi, mert nem érdekli a megnyomorítottak, a népe sorsa