Érdemes az EU csúcs szövegét figyelmesen olvasni. Nem azt mondja, amit sokan kiolvasnak belőle. (kommentjeim ALATT a teljes eredeti szöveg.)
Nézzük:
+ A cselekvés együttes és kiegészítő (shared and complementary)
+ Csak azokra vonatkozik, akiket kimentettek a tengerből (who are saved in Search and Rescure operations) Akik maguk megérkeznek, akár hajóval, akár a határon át (pl. török-görög szárazföldi határon, hogy az ukrán-magyarról ne is beszéljek), azokra nem.
+ A partraszállítási platformok (még gondolkodom, ez mi legyen magyarul) (disembarkation platforms) NEM a menekültügyi eljárás színhelyei, tulajdonképpen előválogató helyek, ahol megtudják, ki kér menedékjogot, s ki nem. A szöveg nem világos, de valószínűleg úgy értik, hogy aki nem kér az innen visszaküldendő.
+ Aki kér (esetleg: mindenki) továbbszállítandó az "ellenőrzött központokba" (Controlled centers), értsd zárt táborokba, ahol szétválasztják a hazaküldendő irreguláris vándorokat és a nemzetközi védelemre szorulókat. 
+ E táborokat az önként jelentkező államokban állítják fel (de feltehetően az EU finanszírozza, azaz a tagállamok adják össze a költségeit. Érdekes kérdés, hogy a tábor költségei mellett a visszaszállítás költségeit is együtt kell-e állniuk a tagállamoknak, s ha igen, számít-e, hogy vállalták-e ellenőrzött központ létesítését, vagy hogy befogadják-e az azokból kikerülő menekülteket és oltalmazottakat?!)
+ A menekültekre és az oltalmazottakra továbbra is a szolidaritás elve vonatkozik. értsd: az ő befogadásuk közös ügy, a tagállamoknak szolidárisnak kell lenniük egymással és a menekülttel.
+ Marad az áthelyezés és az áttelepítés, de önkéntes. (Az áttelepítés eddig is az volt.) Mivel a szöveg az áttelepítés mellett említi az áthelyezést ez nem vonatkozhat csak a a partraszállítási platformok és a zárt táborok közötti mozgásra. Ki kell terjednie arra, ami a táborban bekövetkezett elismerést követi, azaz a menekültek és az oltalmazottak befogadását továbbra is az összes tagállamtól várják.
+ Az újdonságok nem érintik a menekültügyi eljárás lefolytatására köteles u.n. felelős állam kijelölését szabályozó Dublin rendelet reformját. Mivel az új rendszer csak a tengerből kimentettekre vonatkozik az összes nem így érkezett menekülőre (és esetleg a táborokban levőkre is, ha a Dublin-rendelet új változata így szól) kiterjed(het) a felelős államot normatívan befogadásra (átvételre vagy visszavételre) kötelező rendszer.
Ime a következtetések két releváns pontja, angolul:
5 In order to definitively break the business model of the smugglers, thus preventing tragic loss of life, it is necessary to eliminate the incentive to embark on perilous journeys. This requires a new approach based on shared or complementary actions among the Member States to the disembarkation of those who are saved in Search And Rescue operations. In that context, the European Council calls on the Council and the Commission to swiftly explore the concept of regional disembarkation platforms, in close cooperation with relevant third countries as well as UNHCR and IOM. Such platforms should operate distinguishing individual situations, in full respect of international law and without creating a pull factor.
6. On EU territory, those who are saved, according to nternational law, should be taken charge of, on the basis of a shared effort, through the transfer in controlled centres set up in Member States, only on a voluntary basis, where rapid and secure processing would allow, with full EU support, to distinguish between irregular migrants, who will be returned, and those in need of international protection, for whom the principle of solidarity would apply. All the measures in the context of these controlled centres, including relocation and resettlement, will be on a voluntary basis, without prejudice to the Dublin reform.

A Tempus Közalapítvány szervezi a Stipendium Hungaricumot (https://tka.hu/palyazatok/2962/stipendium-hungaricum) Ennek keretében a 2016-2017-es tanévre 2927, felthetően egyébként Magyarországon tartózkodási joggal nem rendelkező személynek tették lehetővé itt az életet, busás támogatással látva el őket, szállás, ösztöndíj és tandíjmentesség formájában. Egy igazi bevándorlásszervező ügynökség. 
Megmenekülhetnek persze, mert az értelmetlen jogszabályokat, akár a menekülteket segítőket büntetőről, akár az  Alaptörvény vonatkozó cikkéről, akár a tervezett bevándorlási adóról  van szó    l  e h  e t    úgy értelmezni, hogy rájuk nem vonatkozik.
De, az érintettek az alapítványnál nem tudhatják, a Kastélyban f o g j á k  -  e  úgy értelmezni. Ha nem, vár az elzárás, a különadó, a megbélyegzés. Nem szívesen lennék a helyükben, miközben  - többek között  -  157 vietnámi, 160 türkmenisztáni, 108 török, 97 nigériai, 158 mongol, 294 kínai, 245 jordán, 91 iraki, 144 indiai, 47 ghánai, 93 ecuadori 202 azerbajdszáni és 120 algériai diákjuk és PhD írójuk, postdocjuk rémült tekintettel faggatja őket: most mi lesz?!

2018. június 24-én vasárnap  Ausztria, Bulgária, Görögország, Málta, Németország, Olaszország, illetve Spanyolország vezetői megpróbálnak elfogadható EU álláspontot kikovácsolni a migrációról. Orbánt nem hívták meg. Éremben akarnak tárgyalni - ő ott felesleges lenne.

Börtönbe a menekülőket segítőkkel! (Rettegj ENSZ Menekültügyi Főbiztosság, misszióba ne kezdj EU Alapjogi Ügynökség, kerüld Magyarországot ET kínzás megelőzését szolgáló bizottság!)

Megjelent a harcias törvényjavaslat-csomag.

(T/333. számú törvényjavaslat egyes törvényeknek a jogellenes bevándorlás elleni intézkedésekkel kapcsolatos módosításáról Előadó Pintér Sándor. 2018. május 29.)

Azért a kígyó kezd a saját farkába harapni, a tényállásban se "illegális migráció", se rendes migráció nincs. (A címe: „Jogellenes bevándorlás elősegítése") Viszont értelmezhetetlen, mert feltételezi, hogy már az eljárás lefolytatása előtt tudható, kinek az igénye megalapozott és kié nem.
​
"353/A. § (1) Aki szervező tevékenységet folytat annak érdekében, hogy
a) Magyarországon menedékjogi eljárás kezdeményezését tegye lehetővé olyan személy részére, aki hazájában vagy a szokásos tartózkodási helye szerinti országban vagy olyan más országban, amelyen keresztül érkezett, nincs faji, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, vallási, illetve politikai meggyőződése miatt üldözésnek kitéve, vagy a közvetlen üldöztetéstől való félelme nem megalapozott, vagy
b) a Magyarországra jogellenesen belépő vagy jogszerűtlenül tartózkodó személy tartózkodási jogcímet szerezzen,
ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt elzárással büntetendő.
A tudhatatlan dolgok a következők:
1) Mi a szervező tevékenység? 
A törvényjavaslat ennyit mond:
"szervező tevékenységnek minősül különösen, ha az (1)
bekezdésben meghatározott célból
a) Magyarország területének [schengeni] külső határ szerinti határvonalán, illetve határjelénél határmegfigyelést
szervez,
b) információs anyagot készít, terjeszt vagy ilyenre megbízást ad,
c) hálózatot épít vagy működtet.”
- határmegfigyelés-e a bámészkodás?
- honnan tudjuk, hogy a vonalán állunk-e. 5 méterel odébb szabad?
- milyen információs anyag tiltott? A büntetőjogi tényállások megismertetése az irreguláris kérelmezőkkel "információs anyag"? Jogaikról tilos őket tájékoztatni? A nyomdászok lesznek-e a cenzorok ("készít")?
- mi a hálózatépítés és mi a hálózat működtetés? Lehet egy szervezet maga hálózat?
- a "különösen" jelző megengedi más tevékenységek idesorolását. A jogállam pillérét rúgja ki az, aki börtönnel fenyeget előre meg nem nevezett cselekedeteket. Nullum crimen sine lege, tanítjuk.
2) "menedékjogi eljárás kezdeményezését tegye lehetővé". A menedékjogi eljárás kezdeményezését (megindítását, azaz a kérelem benyújtását) a Menedékjogi törvény, a Genfi egyezmény és a szokásjog teszi lehetővé, az eljáráshoz hozzáférést pedig kötelezővé. Ügyvéd igénybevélehéze minden menedékkérőnek joga van a magyar jog és az EU eljárási irányelve, valamint az általános emberi jogi szabályok szerint.
3) a szervező tevékenység csak egy bizony kör tekintetében tilos. A segítségből kizárt személy az, aki sem otthon sem a tranzitországban nincs "faji, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, vallási, illetve politikai meggyőződése miatt üldözésnek kitéve, vagy a közvetlen üldöztetéstől való félelme nem megalapozott".
Ebből következik, hogy a kiegészítő védelemért folyamodókat (tehát pl. a szír polgárháború áldozatát) továbbra is szabad segíteni. Viszont azt nem szabad segíteni, aki olyan nem üldöző ("biztonságos") országon át jött, ahova azonban nem engedik vissza. Akkor vele mi lesz?
4) A szervező tevékenység csak akkor tilos, ha a segített személyt nem fenyegeti az üldözés. Ezt az eljárás lefolytatása előtt (a jogerős bírói döntés előtt) nem lehet tudni. Addig a jóhiszeműség és az ártatlanság vélelme érvényesül: az érkező valóban menekült, a segítő Magyarország nemzetközi jogi, EU jogi és hazai jogi kötelezettségeinek teljesítéséhez járul hozzá, épp úgy ahogyan a BMH ügyintézői.
5) Mi a közvetlen üldöztetés? Amit a kormány csinál a Helsinki Bizottsággal, az már közvetlen üldöztetés vagy még csak közvetett?
6) Nézzük a tartózkodási engedély-szerzést! A Magyarországon jogszerűtlenül tartózkodó személyek körébe beletartozik az a japán mérnök, aki nem vette észre, hogy lejárt a tartózkodási engedélye? Ha igen, akkor az ügyvédjét börtön fenyegeti, ha kérelmezne neki egy újat?
7) A menedék-kérés (és a menekült státusz) nem bevándorlás. A bevándorlás fogalmát a magyar jog már nem ismeri, csak a letelepedését. Ha nincs jogszerű bevándorlás, akkor jogellenes sincs. A tervezett hetedik Alkotmánymódosítás sem hozza be. (Bután "betelepítés"-ről ír).
Értem én, hogy bármit törvénybe lehet iktatni és a jelentés-nélküli fogalmak alapján is lehet büntetni ("kiutazása sértené a szocialista államrendet"), hogy fájóbb történelmi példákat ne hozzak, de azért igazán szégyellem magam, hogy egykori tanítványaim az egykori szocialista főrendőrökkel (Pintér S) szövetkezve ilyennel álltak elő.

A nagyrabecsült Ungváry Krisztián az Indexen közzétett egy írást (Most eldől, ki ellenzéki és ki megélhetési politikus), amelyben lenini könyvcímet is kölcsönözve buzdít arra, a mandátumukat felvevő ellenzéki politkusokat tekintsük megélhetési politikusoknak, sőt kollaboránsoknak.
 
Teljes tisztelettel és teljes határozottsággal: ellentmondok.
 
Szerinte a választási vereség akkor is megalázó,  ha figyelmen kívül hagyjuk „a közmédia aljasságait, az átszabott választási rendszert és a kormányzati szintű hazugságpropagandát.” Én úgy vélem, hogy ha nem lett volna aljas a közmédia, ha nem szabták volna át a választási rendszert és nem ömlött volna a hazugságprpaganda-cunami a vidéki választókra, akkor a Fidesz nem nyerte volna el a mandátumok többségét, vagy épp csak hajszállal. A hazai szavazóknak így is kisebbsége (47,36 százaléka) szavazott a Fidesz-KDNP pártszövetségre, míg az 1 százaléknál többet kapott ellenzéki pártuk együttes eredménye  ̶  ugyancsak a hazai választók körében: 50,1 százalék.
 
Ungváry fő érve azonban az, hogy a választás nem volt legitim.  A választási rendszer torz és a kampány nem volt fair, ebben nyilván egyetértünk, a fegyverek egyenlősége a kormány és az ellenzék között nem állt fenn, s hozzáadhatjuk még az egyéni választokerületekben elkövetett karakter-gyilkosságokat, sötét praktikákat.
 
A legitimitás legalább két szempontból értelmezhető: a jognak megfelelés, a jogszerűség és a társadalmi támogatottság szempontjából.
 
Ha a választási rendszert jogilag illegitimnek, jogsértőnek, alkotmányellenesnek kívánjuk tekinteni, akkor ezt a jogi küzdelmet le kell folytatni, az Alkotmánybíróságon kezdve és az Emberi Jogok Európai Bíróságán folytatva. Ez nem történt meg.  A jogilag illegitim választáson nem szabad részt venni, talán még viccpártként sem. Az 1 százaléknál nagyobb a listás szavazati arányt elért pártok közül egyik sem élt   ̶  tudomásom szerint  ̶   egyik lehetőséggel sem. (Felthetően igaz ez az Együttre is.)
 
Ha a rendszert jogilag elfogadhatónak, bár igazságtalannak, torznak és unfairnek látjuk, mint megannyi más szabályt, akkor választhatunk a távolmaradás, esetleg a  polgári engedetlenség és a jognak engedelmeskedés között. A nagy pártok mind engedelmeskedtek a rájuk vonatkozó szabályoknak.
 
Ezen a ponton Ungváry Krisztián figyelemreméltó bukfencet vet: Orbán Viktort hívja segítségül igazának bizonyítására. Felidézi, hogy Orbán 2006-ban azért tekintette illegitimnek a vereségét hozó választási eredményt, mert Gyurcsány Öszödön bevallotta, hogy korábban  hazudott. Most pedig „a választópolgároknak a közmédia nem biztosította az objektív tájékozódás lehetőségét, a kormány pedig hazugságokkal súlyosan megtévesztette a szavazókat. Ezek a körülmények nyomós érvek arra, hogy a választás végeredményét ne fogadjuk el érvényesnek.” Szóval, ha hazudik a kormány akkor a választási eredmény érvénytelen. És ha az ellenzék hazudik (ld. Brexit), akkor is? E ponton éles különbség van közöttünk: a kormány orbitális hazugságokkal tömte a nép fejét, ezt nálam, menekültjogi szakértőnél jobban kevesen tudják, de én nem pártolom az orbáni érvet, amely szerint ha a kampányban hazudtak, akkor a választás eredménye érvénytelen. Ez a politikai és a jogi szféra összekeverése. A hazugságokat politikai eszközökkel, ha rágalmak, bírói úton kell számonkérni.
Pár sorral alább cikkében Ungváry  már az egész rendszert (tehát nemcsak a választás eredményét) tekinti a legitim alapot nélkülözőnek. Ez nagy ugrás. A rendszert 2010-11-ben az a parlament rakta le, amelyben legitim módon megálasztott Fidesz mamelukok és országrontók ültek. Mi, a magyar nép, küldtük őket oda.
 
Ungváry azt feltételezi, hogy a képviselők jelenléte „törvényesíti” s   ̶  gondolom – távolléte törvényteleníti a rendszert.  De miben is állna a törvénytelensége, politiakilag illegitim mivolta? A nép még kisebb hányadának támogatását élvezné? Putyin nem tárgyalna vele? Trump elszigetelné magát? Az EU alkalmazná a 7. cikket, mert a 199-ből 65 képviselő nem ült be a padsorokba? Nem azt kérdeznék előtte, „ha ilyen véres a választási rendszer torka,  miért vettetek részt?”  
Szóval a diagnózisban – még a lenini kérdésre adandó választ megelőzően – nem értünk egyet: a lezajlott választás eredményét nem lehet utólag delegitimálni, ha az eredményt érdemben befolyásoló csalások nem voltak. A választás eredménye érvényes és a parlament sem a választók, sem a külvilág szemében nem lesz „törvénytelen” ha a képviselők egyharmada távolmarad.
 
Mi a teendő? –  kérdezi Ungváry, Leninnel szólván. Először is álellenzéknek titulálja a megválasztott nem-Fidesz képviselőket, akikkel szemben a „felháborodott polgárok” alkotják az igazi ellenzéket (csipetnyi populista felhangot vélek hallani), majd jön a népies fordulat az ocsuról (beülők) és a tiszta búzáról (kívülmaradók), amit viszont a parlamenti padsorokba ülők lekollaboránsozása követ, ami Nékoszos bélyegnek is jó lenne. Az érdemi érve az lenne, hogy azért nem szabad képviselőként ténykedni mert semmire sem alkalmas a képviselőség, s erre az Ungváry bizonyítéka, hogy „az LMP egyik képviselőjének interpellációjára már tavaly is az volt az illetékes miniszter válasza, hogy egy törpepártnak nincsen joga kérdéseket feltenni”. Ez bizonyítéknak kevés. A miniszter minősíthetetlen volt az adott helyzetben, de még az ő (sőt Németh Szilárd) bárdolatlansága sem elég ahhoz, hogy a parlamentarizmus értelmét kétségbe vonjuk. A parlamenti munka sokkal összetettebb ennél. Másutt (www.nagyboldizsar.hu/blog) tíz pontban kifejtettem érveimet amellett, miért kell vállalni a választóktól kapott megbízást. Többek között mert ezt ígérték a jelöltek. Nem azzal kampányoltak: „ha többségben leszünk, képvisellek, ha kisebbségben, magadra hagylak”. Azt állítani, hogy csak a kisstílű megélhetési politikusok ülnek be a széksorokba  nem vall jó ízlésre. Nem csak Mellár Tamásra, vagy Szabó Tímeára gondolok, akikre biztosan nem illik ez a leírás, hanem mindazokra, akik jobban szeretik a parlamenti és az utcai politizálást különválasztani, még akkor is ha mindkettő jogosult. De a népi és a Nékoszos fordulat utáni prófétai súllyal az egy tál lencséért magukat a Ner rendszerének eladókról szólni, ismét orbáni bűn: az érv helyett a kinyilatkoztatás, amit tetéz a „ cserebogárlárva módjára kártevő csimaszként a hatalomhoz ragaszkodó, semmilyen polgári foglalkozással nem rendelkező megélhetési politikusok” tiráda. (Milyen hatalma is van annak a politikusnak, aki semmit nem érhet el az Országgyűlésben a szerző szerint?)
Ungváry Krisztián történész érdemeit nagyrabecsülöm,  s egyetértek vele abban, hogy az „április 8-i bukás egyúttal egy megtisztulás és újjászületés lehetőségét is magába hordozza.”


Félek, cikke ehhez kevéssé fog hozzájárulni.